Börzsönyi János lelkipásztor az Ap.Csel. 20:28 vers felolvasásával és imádsággal indította az együttlétünket, majd dr. Kovács Gyula a Wekerle-telepi református gyülekezet presbitere egy előadás keretében áttekintést adott a presbitérium kialakulásáról.

     

Elmondása szerint 1791-től egyre több helyen merült fel e szervezeti forma iránti igény, hogy világi és egyházi személyek együtt vezessék az egyházközségeket (kollektív vezetés). A Móz. IV. 11:16—17; versében olvashatjuk, hogy Isten már abban az időben is kirendelt elöljárókat, úgymond „véneket” akik — mint a mostani időben is — a közösség lelki és anyagi javainak sáfárai, s a feladatokat megosztva munkálkodtak testvéreik javára és Isten dicsőségére.

Az 1 Tim. 3:1—7 versekben nagyon pontosan körülhatárolt, hogy milyen magatartás és életvitel várható el a presbiterektől. Istennek — mint mindenben —, ebben is nagyon pontos útmutatása van számunkra.
Együttlétünk folytatásaként dr. Bajusz Ferenc professzor úr életútját bemutató kazettát hallgathattuk meg. A tőle megszokott módon, egyszerűen — de nagyszerűen, kicsit humorizálva beszélt élete különböző szakaszairól, melyet nagy örömmel hallgattunk.   

Egy-egy szép énekkel dicsőítettük a mi Urunkat, s beszélgetés közben fogyasztottuk az ügyes kezek alkotta finom süteményeket. Eközben eszembe jutott a 133 Zsoltár: „Ó mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek”.

R.Zs.