| |
| Május 19.
|
A LÉLEK MINT TŰZ
|
A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 5,1-11
|
|
1 Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, 2 és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. 3 Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? |
|
4 Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." 5 Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. 6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. 7 Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. |
|
8 Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért." 9 Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." 10 Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. 11 Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.
|
|
|
"Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett és meghalt ... Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt."
|
| (ApCsel 5,5 és 10)
|
 Pünkösd jelentősége az, hogy a Szentlélek Isten népe közé jött lakni. Attól
a naptól kezdve Izráel Istene és Jézus Atyja többé már nem egy sátor vagy
egy falak által meghatározott helyen él, hanem Jézus Krisztus
gyülekezetében. Isten népe alkotja Isten templomát.
Mélységesen a tudatában kell lennünk ennek az igazságnak. És mindig
harcolnunk kell az ellen az irányzat ellen, hogy egyre "mennyeibb" egyházi
épületeket építünk egyháztagok költségén, akik aztán egyre világiasabbak
lesznek. Isten az ő népe körében van jelen. Mi vagyunk Isten temploma.
Már az Ószövetség megmondta, hogy amikor Isten eljön az ő templomába,
eljövetele olyan lesz, "mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók
lúgja." "De ki bírja majd ki eljövetele napját...?" (Mal 3)
Ezért Istennek az ő népéhez való eljövetele, amint azt kijelentésként
kapjuk az Apostolok Cselekedeteiben, nem csupán az ő gyógyító erejét
állítja elénk, hanem azt a félelmet is, melyet ítélete kivált. Nemcsak a
sántát látjuk szökdelni (ApCsel 3), hanem látjuk a hazugokat is holtan
összeesni (ApCsel 5). Amikor a Szent belép, mindennek, ami nem szent, el
kell égnie.
Mindig volt olyan vágy az egyházban, hogy Isten az ő közöttünk való
jelenlétét ugyanúgy mutassa meg, ahogy azt tette a régi napokban. Nem
tudjuk igazán, hogy mit kérünk. Kívánkozunk az után a csodás, majdhogynem
mámoros erő után. Hajlamosak vagyunk azonban elfelejteni, hogy amikor Isten
kijelenti hatalmát, az mindig neve dicsőségére történik, és hogy az
ítéletet s üdvösséget is jelent. Ez kivétel nélküli szabály.
Anániás és Szafira hazugsága nem is olyan nagy bűn. Bizonyára nem a "Lélek
káromlása" volt (Mt 12,31). Hazudtak, mert a saját hírnevükkel voltak
elfoglalva. Elloptak Isten dicsőségéből. Kis bűn ez a mi értékskálánk
szerint, de amikor szent földön tartózkodunk, akkor minden bűnnek meg kell
semmisülnie. Az Úr templomába semmi szentségtelen nem mehet be. Nem tudjuk
komolyan venni az üdvösséget, amíg nem vesszük komolyan a bűnt.
|
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
