| |
| Május 19.
|
Az üdvbizonyosság kincse (II.)
|
"Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem semmi más... nem szakíthat
el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk
Jézus Krisztusban van.
"
|
(Róma 8, 38-39)
|
Vajon szükséges és lehet-e nekünk is
olyan bizonyosságunk, mint Pálnak volt? Feltétlenül!
Sőt kell is hogy magunkban hordozzuk ezt a szilárd
bizonyosságot a jelenre és a jövőre
érvényes üdvösségünket illetően.
Egyesek túlzásnak és elbizakodottságnak
tartják ezt. Viszont éppen a refomáció
derített fényt erre a tévedésre.
Senki nem juthat üdvbizonyosságra, ha nem törekszik
komolyan arra. Hogyan lehetne valaki bizonyossá a bűnbocsánat
elnyerése felől, ha még soha nem nyugtalanította
az a kérdés: "Hogyan nyerhetem el Isten kegyelmét?"
Csak amikor a lelkiismeret felébred és a lélek
elé állítja bűneinek végnélküli
sorát, lesz égetővé a kérdés:
"ki biztosíthat engem arról, hogy eljuthatok
bűneim teljes bocsánatára?" Csak amikor
honvágy támad az atyai ház után a
tékozló fiú szívében, jön
elő a szorongó kérdés, vajon könyörületességre
találhatok-e Atyámnál. De amikor ilyen kérdések
vetődnek fel, akkor már megnyílt az Úr
Jézus Krisztusban való hit útja.
A hit nem azt jelenti, hogy önmagunk cselekedeteire, imádságaira,
komolyságára vagy buzgóságára
alapozunk, mert az ilyen hitnek nem lenne szilárd alapja.
Hitünk csak a Jézus Krisztus által szerzett
megváltásra támaszkodhat. Isten nem azért
szeret minket, mert mi szeretetre méltók vagyunk
őelőtte. Ő Jézus Krisztusban fordul
felénk. Ő az a szeretett Fiú, akin osztatlanul
és maradéktalanul megnyugszik Isten jótetszése.
Ő a tökéletes, engedelmes és igaz, s
ha mi hitben ráhagyatkozunk erre a Megváltóra,
akkor Isten tekintete jótetszéssel nyugodhat meg
rajtunk is. Isten szeretete birtokába vesz minket, részünk
lesz a bűnbocsánatban, melyet a kereszten hozott
áldozat eszközölt ki. Ezt a szeretetet soha többé
el nem ragadhatja tőlünk senki, a halál éppoly
kevéssé, mint az élet. Csak saját
bűneink következtében veszíthetjük
el azt ismét. Bizonyosan tudjuk, hogy Isten mindaddig nem
vonja meg tőlünk szeretetét, amíg minden
egyes bukás után bűnbánattal visszatérünk
hozzá, megragadva ismét a kegyelmet. Az a tudat,
hogy Isten szeret minket, kimondhatatlanul gazdaggá tesz
és nagy erőt ad. Különösen nehéz
napokban és nagy nyomorúságok súlya
alatt ez a bizonyosság segít minket győzelemhez:
Isten szeret engem, az ő gyermeke és Jézus
tulajdona vagyok!
|
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
