| |
| Május 20.
|
A Szentlélek bizonyságtétele
|
"Maga a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
"
|
(Róma 8, 16)
|
Magában a hitben már bizonyosság van s
ezt a Szentlélek még külön megerősíti,
aki bennünk így szólal meg: "Abba,
Atyánk!" Ez hatalmas bizonyságtétel.
A léleknek ez a bizonyságtétele nem folytonos
és nem megszakítás nélküli. Mindig
vannak különleges pillanatok, amikor istengyermeki voltunknak
a bizonyossága egészen lenyűgöző
módon jelentkezik bennünk és Isten szeretete
mint valami áradat, tör be a szívünkbe.
Ilyenkor az embernek felemelő érzései vannak
és minden más teremtményt szeretne felszólítani,
hogy vele együtt dicsérje és magasztalja Isten
kegyelmének csodálatos és nagy voltát.
Ezek a szívünk talajából feltörő
érzések nem csupán érzelmiek, hanem
Isten Lelke által munkált szent érzések,
amiket Isten gyermeke világosan meg tud különböztetni
mindenféle más érzelmi megindultságtól.
Az utóbbiakban nincs erő, de a Lélek által
felkeltett érzések felemelik az embert és
képessé teszik nagy áldozatokra is. A Léleknek
van azonban egy állandó és folyamatos bizonyságtétele
és hajtóereje is, amely Isten gyermekeiben állandóan
munkálkodik. Ez a hajtóerő kényszerít
arra, hogy a test bűnös hajlamai elé gátat
vessünk. Erőt érzünk magunkban, amely
Isten iránti engedelmességre ösztönöz.
Ha nem is ellenállhatatlan ez az indíttatás
- hiszen ki tudunk térni előle -, de a Lélek
ösztönzése mégis elég erős
arra, hogy a test gonosz indulatait időnként legyőzze.
"A test a Lélek ellen törekedik, a Lélek
pedig a test ellen" (Gal 5, 17). De a Lélek az
erősebb, ha engedelmesen átengedjük magunkat
neki.
Isten Lelke indít arra is, hogy keressük a többi
hívő emberrel való közösséget.
Ő teszi az Isten Igéjével való
foglalkozásunkat elkerülhetetlenül szükségessé.
Isten gyermekei nemcsak kötelességszerűen olvasnak
el egy-egy fejezetet a Bibliából; a Lélek
az Igét napi táplálékká teszi.
Ugyancsak a Lélek kényszerít minket az imádkozásra
is. Az Úrral való kapcsolatunk ekkor már
nem csupán megszokott ima-alkalmakra és időkre
korlátozódik. Újra meg újra belső
kényszert érzünk, hogy az Úrral kapcsolatban
maradjunk és kegyelmének jeleit ismételten
megköszönjük. Minél inkább engedünk
a Lélek ösztönzésének, annál
erősebbek leszünk és bizonyosabbak istengyermeki
mivoltunkban is.
|
|
|
|
A kiadványt az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió engedélyével tettük közzé.
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
