| |
| November 17.
|
Szörnyű csalódás
|
"Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzői ruhád?
"
|
(Máté 22, 12)
|
Ez a megrázó Ige éppen a kegyesekre vonatkozik.
A király "barátom"-nak szólítja,
tehát azok közül való volt. Velük
akarta ünnepelni a "menyegzőt", de ennél
hiányzott a legfontosabb: a menyegzői ruha. Ez pedig
Krisztus, akibe felöltözünk (Róma 13, 14).
A menyegzői ruha ünnepi ruha, Isten gyermekei ünneplő
nép. A panaszkodás, kritizálás, zúgolódás,
elégedetlenség, kicsinyes gondok és a földiekben
való turkálás pontosan ellentéte az
ünnepi magatartásnak. A hála, dicséret
és imádat ünneplő emberekké tesz
minket a hétköznapokban is.
Igen sokan vannak, akik ezt a ruhát sohasem teszik igazán
magukévá. Isten népéhez akarnak tartozni,
de régi életüket sohasem számolják
fel teljesen. Isten gyermekeinek nevezik magukat, de nem azok,
mert az Úr sohasem tudott bennük lakozást venni,
nem volt alapos megtérésük. "Hogyan
kerültél ide?" Egyszerűen becsempészted
magad? Nem volt életközösséged Krisztussal,
mégis elhitetted magaddal és mások is veled,
hogy Isten gyermeke vagy? Mindez csak vallásos formaság
volt. Kölcsönvetted, elméletileg megtanultad,
de nem felülről plántálták beléd.
Mondogattad, hogy "Uram! Uram!", de ezt a dicsőséges
nevet nem a Szentlélek írta be a szívedbe.
Fenntartottad az istenfélő élet látszatát,
de hiányzott annak ereje. Kegyes fátyol leplezte
régi, gonosz lényedet. Kegyes csalásban éltél.
Becsaphatjuk magunkat, még az embereket is, de Istent
soha. Előtte nem állhat meg a kegyes látszat.
Lehull az álarc. "Az pedig hallgatott."
Máskor kegyes szólamokkal jól kivágta
magát és kedvező fénybe állította
személyét. De ennek most már vége.
"Kötözzétek meg kezét-lábát
és vessétek a külső sötétségre!"
- hangzik a király rendelkezése. Szörnyű
ítélet vár minden hamis és képmutató
emberre. Nincs szó ennek az embernek gonosz tetteiről,
de soha nem ragyoghatta át az igazság fénye,
ezért valóban a sötétséghez tartozik.
Tulajdonképpen már régóta megkötözte
őt a bűn és a saját énje. -
Nem az istentelenek kapják a legsúlyosabb ítéletet,
hanem azok, akik a király barátai akartak lenni,
de soha nem fogadták el az Ő lelkületét.
A király "barátom"-nak nevezi, de éppen
ez teszi súlyossá bűnét. Annak akart
látszani, aki nem volt - ez a legítéletesebb,
legszörnyűbb dolog.
|
|
|
|
A kiadványt az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió engedélyével tettük közzé.
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|