Mindig megdöbbent a sok száz évvel ezelőtti próféták verseinek a tökéletessége. Nem rímekben, hanem az ősi keleti gondolatritmus szabályai szerint fogalmazzák meg Isten üzenetét, olyan tökéletesen, amit mai költőink is megirigyelhetnek. Hogy árad ezekből a sorokból Isten szeretete! Ha egyszer megértettem, és aszerint olvasom ezeket az igéket, hogy nemcsak egy kétezer-ötszáz évvel ezelőtt élt idegen néphez szóltak, de a minden idők felett álló örök Isten ma éppen nekem küldi őket, akkor felmelegszik bennem a lélek, nyugalom és békesség árad el bennem: van, aki szeressen, soha nem leszek magamra hagyva! Különösen, ha nagyon el vagyok keseredve, ha veszélyben látom az életemet, a munkám eredményét, a családomat, ha börtönbe zártak, bíróság vagy sebészek elé kell állnom, elolvasom ezeket a sorokat, és erőt nyerek. Az Úr nekem is Istenem. Engem is Ő teremtett és Ő váltott meg. Többet tudok, mint Ézsaiás hallgatói: én már tudom, hogy Krisztusban maga Isten váltott meg végtelen szeretettel. Nem kell mást tennem: maradjak meg az Ő szeretetében.