| |
| November 17.
|
"Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat."
1Mózes 2,25
|
|
Sokkal többről van itt szó, mint a test mezítelensége. Az Isten kezéből
frissen, tökéletes ártatlanságban kikerülő embernek nincs takargatni-,
titkolni-, szégyellnivalója. Milyen csodálatos megfogalmazása ez az ember
teremtett bűntelenségének! Két egymásra utalt ember nyugodtan néz egymás
szemébe. Nem fél attól, hogy jaj, mi lenne, ha a társam belelátna a
gondolataimba, az emlékeimbe, a vágyaimba.
Egyszer autóstoppal utazva hallgattam, ahogy a vezető csábítgatta
nőutasait. Megkérdeztem: hogy fog este a felesége szemébe nézni?
Elkomolyodott, bevallotta, éppen most válik a felesége az ilyen dolgok
miatt, nem tudja, mi lesz a gyerekeivel. És megérte? – kérdeztem. Csak
sóhajtott: Nem, de így szoktam meg.
Mernénk ezzel a bibliai mezítelenséggel állni családunk, barátaink elé?
Gondoljuk és köszönjük meg: ilyennek, ilyen ártatlannak, lelkünk,
gondolataink, vágyaink ilyen mezítelenségére teremtett Isten. Mivé tettük
bizalmának ezt a csodáját?
|
Uram, köszönöm, hogy úgy teremtettél, hogy arra rendeltél, hogy ilyen
őszinteséggel, lelkemnek ilyen mezítelen tisztaságával álljak eléd és
embertársaim elé. Bűnbánattal vallom, nem vagyok rá képes. De segíts, hogy
előtted és önmagam előtt hazugság nélkül állhassak meg, ne próbáljam
takargatni magam. És segíts, hogy legalább a házasságom legyen ilyen
tiszta, legalább otthon ne kelljen hazudnom, legalább ott lehessek mindig
őszinte, s ne takargassam szégyellni való dolgaimat amúgy is átlátszó
fügefalevelekkel. Áldd meg otthonomat, magamat és házastársamat is igazi
őszinteséggel, a szeretet tisztaságával, hogy képesek legyünk ezt a csodás
ajándékodat romlatlanul adni tovább gyermekeinknek! Ámen.
|
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|