Nem játék, nem egyéni kedvtelés a hit kérdése. Szenvedésről, halálról, a szenvedésben is halálig tartó helytállásról beszél az ige. Az élet koronáját, az örök élet ajándékát nem azoknak adják, akik néhány templomba menetellel, karácsonyi ajándékozással, étkezés előtti imával elintézettnek tudják kötelességeiket Isten iránt. A bűn, a hitetlenség tobzódása, korunk uralkodó önzése és gyűlölete közben kell helytállnia annak, aki Isten gyermekének tartja magát. Igenis, szenvedések között kell helytállni. Igenis, nagy és nehéz feladatokat kell vállalni. Legyőzni restségünket, kényelmességünket, megalkuvásra, "okosságra" csábító naponkénti kísértéseinket. Ezt várja tőlünk Urunk, ha hozzá akarunk tartozni. De tudnunk kell és lehet, hogy Ő tartja kezét felettünk. Az élet koronáját, a jó lelkiismeret örömét, gondviselése biztonságát már itt a földi életben naponta tapasztalják hűséges gyermekei. "Mindhalálig" - nem is olyan nagy szó. A korona teljessége csak azután következik. Ugyan miért hagynánk abba napról napra örömöt, áldást, boldogságot, biztonságot adó szolgálatát?