| |
| December 16.
|
SOHASEM EGYEDÜL
|
A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 43,1-4
|
1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.
|
|
"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."
|
| (Ézs 43,2)
|
 Az Úr nem mondta Izráelnek és nekünk, hogy sohasem fogunk átmenni
tűzön és vízen. Azt viszont mondta, hogy: "Ha vízen kelsz át, én
veled vagyok", és: "Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg."
Nem követelhetjük azt, amit Isten soha nem ígért meg. Meghazudtoljuk
őt, ha azt gondoljuk vagy tanítjuk, hogy bennünket "bársonyosan zöld
réteken" és nem "sötét völgyeken" át vezet. De igényelnünk kell
azt, amit Isten megígért. Azt ígérte, hogy velünk jön. Megköveteli
tőlünk, hogy keresztülmenjünk a folyón, és átmenjünk a tűzön, de
nem kell egyedül mennünk.
Izráel népe tudta, hogy ez mit jelent. Tudták, hogy atyáik hajdan
átmentek a Vörös-tenger hullámain, és nem fulladtak bele, mivel az Úr
velük volt (2Móz 14). Ezért hát arra is számíthattak, hogy
történelmük legsötétebb órájában, miután majd szétszóratnak a
népek között, az Úr vissza fogja vezetni őket, át vízen és
tűzön.
És nekünk ezt még jobban kell tudnunk, mint az ószövetségi
egyháznak, mert a "betlehemi születés" és a "golgotai halál" után
élünk. Isten Fia eljött hozzánk, és úttörőnk lett. Átkelt a
számunkra mély vízen, és járt a lángok között. Nincs olyan
veszedelem, amellyel nem találkozott, nincs olyan gyengeség, amelyet nem
élt át, és nincs olyan kísértés, amellyel nem nézett farkasszemet.
Bizonyos értelemben mi Izráel népének a zarándokútját éljük át
újra. Az ígéret városa még túl van a látóhatáron, és az
odavezető út hosszú. Isten nem ígérte azt, hogy meg fog kímélni
bennünket a vízen való átkelés félelmétől. Lehet, hogy keresztül
kell mennünk a lángokon. De Isten megígérte, hogy nem fogunk
belefulladni, és nem fogunk elveszni. Krisztus velünk van. Ezért érjük
el majd a várost teljes biztonságban.
|
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
