| |
| December 16.
|
A megdicsőülés küszöbén
|
"Mindnyájan olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.
"
|
(Cselekedetek 6, 15)
|
A dicsőség Lelkének milyen csodálatos
ereje nyugodott meg Istvánon (1 Pét 4, 14). Arcának
ezzel a ragyogásával arra mutat a Szentlélek,
hogy Jézusnak ez a bizonyságtevője nem keseredett
meg és nem háborodott fel a hamis vádakon,
hanem nagy belső örömmel állt a főtanács
előtt. Ez az öröm sugárzott arcáról.
Isten ezzel világosan és érthetően
bizonyította be az ellenségnek hűséges
szolgája ártatlanságát. Milyen mély
benyomást kelthetett ez a főtanács embereiben!
Jézusnak a Tábor hegyi megdicsőülésére
emlékeztet ez a ragyogás. A belső világosság
kisugárzása mutatta, hogy Istvánt a kegyelem
ragyogása töltötte be. Megérett a mennyre,
fiatal volt és már érett kalász! Nem
az öregség érlel meg az örökkévalóságra!
Ellenkezőleg, aki nem indult el a menny irányába,
az mindig mélyebben gyökerezik a földbe. Akit
Isten Lelke nem ébresztett fel, az mindig tompább,
közönyösebb, hidegebb lesz és mint valami
gép, a megszokás vágányain mozog.
- István teljesen az Úr Jézus tanítványává
érett és tökéletes bizonyságot
tett az igazságról. Az idős kor bölcsessége
és a fiatalság tüze együtt volt benne.
Szabad volt minden ember- és halálfélelemtől,
szabad a világtól, és ezért kész
arra, hogy belépjen a mennyei világba.
Csodálatos dolog Jézus igazi tanítványának
lenni! Erős, bárkivel felveheti a harcot, mégis
készségesen megadja magát. Bölcs, senki
nem szólhat ellene, mégis szó nélkül
elviseli a gonosz gyalázásokat. Senki nem veheti
el tőle a belső, boldog, Istenben való békességet.
Ez a szent boldogság tölti be és ragyog belőle.
Mennyire megkötözi a természeti embert a mások
vélekedése! Kapaszkodik az életbe, fél
a haláltól. István csak Istent félte,
ezért beszélt félelem nélkül
a tanács előtt. Védekezése vádbeszéd
lett a legfelsőbb hatóság ellen. Amikor látta
fenyegető magatartásukat és azt, hogy már
nem akarják meghallgatni, a legerőteljesebb és
legfájdalmasabb igazságokat is megmondta még
nekik, azok mint pörölyütések hullottak
rájuk.
Ez legyen a példánk! Kötnek még földi
meggondolások? Attól függ a döntésed,
hogy mit mondanak az emberek? Gyűlölni és üldözni
fognak? Talán az életed is kockán forog?
Amíg az emberek és földi életünknek
rabjai vagyunk, nem vagyunk még érettek az örökkévalóságra.
Ezért szakadj el mindentől, ami a látható
világhoz köt!
|
|
|
|
A kiadványt az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió engedélyével tettük közzé.
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
