Hóseás a házasság egységével vagy annak megrontásával példázza Istennek és népének viszonyát. Keményen ítéli meg a nép "paráznaságát", de a legszebb szavakkal mutatja Isten szeretetét népe iránt, mint a férj szeretetét ifjú felesége iránt. E gyönyörű sorok ezt példázzák: Isten, mint szerető vőlegény, eljegyzi magának jegyesét, népét. Kemény dorgálás után e rész elején így szól a vőlegény: "Azért most én csábítom el őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek." Azután következik az eljegyzés, a legszebb jegyajándékokkal: igazság, törvény, szeretet, irgalom, hit ajándékával. Az igazság valóban ajándék, Isten egyedül tehet minket igazakká, ahogy megtisztít, megigazít bűnbocsánatával. A törvényt is Ő adja: azt a rendet, melynek vezetése alatt végig lehet élni egy tiszta, igaz életet. Ez a fegyelmezett élet kemény lenne, de azonnal mássá teszi az, ha benne nem a szigorúság, hanem a szeretet uralkodik, mint minden igaz viszony éltető ereje. Ebből következik az irgalom: elfedezni a jegyes minden gyengeségét, hibáját, a szeretet erejével. Ez mind a vőlegény ajándéka. A hit is ajándék, de ez már a menyasszony felelete: hittel elfogadni az ajándékokat, életre szólóan bízni a vőlegény szeretetében, magunk teljes átadásával. Ez Isten és népének igaz viszonya.